GDPR – átok vagy segítség

Auditjaink során szinte mindenki megjegyezte, hogy mekkora fölösleges terhet rakott ránk az Unió a GDPR kapcsán.

Első pillanatra talán igazuk is volt, de ha jobban belegondolunk, máris kétségbe esik az ember, hogy eddig miért nem vigyáztunk, miért csak most kezdi el személyes adatainkat védeni a jog!

A történet ott kezdődik, amikor megtaláljuk saját adatainkat, párunkét, gyermekeinkét az interneten. Publikálja az iskola, hogy mikor és milyen szakon végeztünk, kisváros esetében a helyi sajtó lehozza, hogy mikor és kivel házasodtunk és az örömhírek között megjelenik, hogy mikor és milyen néven születtek gyermekeink… Biztos, hogy ennyi mindent meg akartunk osztani a nagyvilággal? Hol, mikor és kinél tudunk reklamálni? Ki fog minket annyira komolyan venni, hogy történjen is valami?

És itt következik az a pont, hogy a szabályokat alkalmaznunk kell saját magunk és mások érdekében is. Ez csak addig nehéz, amíg át nem látjuk az egész lényegét és értelmét, onnantól kezdve már minden megy magától.

Igen, még maradt egy jogos érv, az adminisztráció. Ezt lehet hivatali stílusban, de lehet nagyon lazán is végezni. Óvnék mindenkit a két véglettől és azt javaslom, hogy próbálja meg racionálisan, de jobb életszagúan kezelni.

A fotó Serfőző József munkája.